Kedves Emilia!

Szeretnélek először is megnyugtatni, nem vagy egyedül ezzel a "problémával", bár én nem nevezném így annak ellenére, hogy biztosan sokszor idegörlő egy-egy ilyen szituáció. :) Az első és legfontosabb, amit tanácsolni tudok az az, hogy őrizd meg a nyugalmadat! A gyerekek elképesztő módon megérzik, ha a szeretett felnőtt valamitől tart és ha éppen az önállóságért folytatott harc kellős közepén jár az életkorából adódóan, könnyen fel tudja venni a kesztyűt. Se az öltözködés előtt, se a kellős közepén ne legyél ideges és feszült, próbálj a lehető legnagyobb higgadtsággal és határozottsággal állni a helyzet előtt. A nehéz elkezdést és a lassú kivitelezést segítheted azzal, ha hagysz időt az öltözködésre, ne legyen lehetőség szerint soha kapkodós, sietős. Szólj neki időben, hogy miután befejezte például azt a mesekönyvet, amit éppen nézeget, elérkezik az öltözködés ideje. Ha itt is húzná még az időt, jelöld ki kedvesen, de határozottan az időpontot (persze neki még a tevékenységekhez kötve, hiszen nincs tisztában az idő fogalmával) és onnantól már ne engedj teret az időhúzásnak. Segíteni szokott, ha alternatívát kínálunk a ruhát illetően, azaz válasszátok ki együtt az aznapi ruházatát, két lehetőség közül engedd, hogy ő döntsön! Célszerű csak két lehetőséget kínálni, így érzi, az nem alternatíva, hogy semelyiket nem választja. Ha bizonytalankodik, húzná az időt, menjetek a tükörhöz és tartsátok együtt a kisfiad elé a ruhát, beszéljétek meg nagyfiúsan, melyik lenne a jobb választás (például ennek a színe ma illik a napsütéses időjáráshoz; vagy ez a nadrág ma kényelmesebb lesz, hiszen délután a nagymamával játszóterezés lesz a program; vagy ez a cipő nagyon hasonlít ahhoz, amit ma az apukája is visel a munkahelyén). Ha pedig a cipőfűzéshez érkeztek, adj a kezébe valami felnőttes dolgot (például kérd meg, hogy tartsa meg a táskádat, segítsen ezzel neked és vigyázzon nagyon rá úgy, ahogy a felnőttek), így lefoglalja magát és közben büszke is lesz magára, hogy ilyen felnőttes dolgot rábízol, ez pedig gyorsan el is feledteti vele azt, hogy éppen a cipőjével foglalatoskodsz. ;-)

Kedves Zsófi!

Kislányod minden bizonnyal óvodás már, ezért azt javaslom neked, fordulj az óvodai nevelési tanácsadóhoz (az óvodapedagógusok biztosan segítenek ebben, ha nem tudod, a ti intézményeteknél ki az illetékes), hiszen ő – szükség szerint - különböző felmérések után továbbküldi majd picidet a megfelelő szakemberhez.  

Az utóbbi időben hajlamosak vagyunk könnyedén kijelenteni egy gyermekről, hogy hiperaktív, ez azonban egy rendkívül összetett viselkedési zavar, melynek számtalan tünete van és csak ezeknek a tüneteknek az együttes fennállása esetén diagnosztizálható. Korábban írtunk már ezekről honlapunkon, javaslom, olvasd el, hátha segít megnyugodni (itt találod: www. kisgyermekfejlesztes.hu/cikk_151_a-hiperaktivitas-tunetei).

Tehát ne ess kétségbe, keresd fel a nevelési tanácsadót és bízd gyermekedet az ezzel foglalkozó szakemberekre!

Üdvözlettel: Anita