témák
nem vagy egyedül
Beszélgetés Bartos Erikával

Bartos Erika meséit, verseit rengeteg kisgyermekes szülő és kisgyermekkel foglalkozó pedagógus ismeri. A picik egyenesen imádják kedves mesefiguráit, az ő nyelvükön íródott meséit, dallamos verseit és a lelkükhöz közel álló képi világot.

 


Én pedig kíváncsi voltam arra, ki rejtőzik e mögött a jellegzetes, „bartoserikás”, kedves mesevilág mögött. Ráadásul néhány héten belül megjelenik Erika újabb alkotása, mely ezúttal egy számomra különösen kedves témát állít a középpontba. Őrangyal című mesekönyve speciális igényű gyerekek mindennapjairól, az ő történetükön keresztül pedig az elfogadásról, együttélésről, egymás segítéséről szól. Most Bartos Erikával készült interjúnkat olvashatjátok, fogadjátok szeretettel!


 

 


Somogyi Anita (Kisgyermekfejlesztes.hu): Az Anna, Peti és Gergő, valamint a Bogyó és Babóca sorozatok, a verseskönyvek és egyéb mesekönyvek után hamarosan megjelenik Őrangyal című mesekönyve, mely a Bátorságpróba és a Szívfüzet után ismét egy speciális témát segít feldolgozni a mesét olvasó/hallgató gyermekeknek. Mesélne egy picit a mesekönyvről?


Bartos Erika: Meséim a legkisebb korosztálynak szólnak, a történeteim a mindennapi élet eseményeit dolgozzák fel. A betegség is része a mindennapoknak, ezt sokszor, sokféleképp feldolgoztam a korábbi könyveimben. Az Anna, Peti és Gergő sorozatban szerepelt torokgyulladás, nátha, szemgyulladás, a Bogyó és Babóca sorozatban is írtam bárányhimlőről, kéztörésről, fülfájásról, gyomorrontásról is. Számtalan jó visszajelzést kaptam, mesébe ágyazva a legnehezebb témákat is el lehet mondani a kisgyermeknek, olyasmit is, amit szóval nehéz kifejezni, de rajzzal annál inkább elmondható.

Az Őrangyal kötet fogyatékkal élő gyerekek mindennapjairól szól. Ugyanolyan indíttatásból, ugyanolyan szeretettel írtam ezt a könyvet, mint az eddigi meséimet. Három fő gondolat motoszkált bennem, amit szerettem volna ezzel a kötettel átadni: az egyik, hogy mindenki ügyes valamiben. A mesében szereplő vak kislány például mindig a legügyesebb a szembekötősdiben, mert a hallása érzékenyebb látó társainál. A másik fő gondolat az volt, hogy néha nagyon hasznos beleképzelnünk magunkat társaink helyébe. Az egyik mesében néhány barát önként úgy dönt, hogy az iskolai táncot kerekesszékben ülve táncolja majd el, csupán azért, hogy kerekesszékben ülő társukkal közösséget vállaljanak. A harmadik pedig a szeretet. Azok a gyerekek, akik valamilyen speciális nehézséggel küzdenek, legtöbbször nem sajnálatra vágynak, hanem szeretetre, elfogadásra, természetes és azonos bánásmódra.



S.A: Mikor született meg a lelkében az első gondolat, hogy szeretne nem hétköznapi élethelyzetben élő gyermekeknek segíteni meséivel? Volt olyan egyértelműen megfogalmazható pillanat, amelyre azóta is tisztán emlékszik?


B.E.: Több, mint egy évtizedes meseírói utam alattsokszor meggyőződtem arról, hogy a mesék hasznos segítséget nyújtanak egy-egy nehezebb élethelyzetben. Az első olyan művem, ami kifejezetten segítő szándékkal született, 2010-ben jelent meg. A Gottsegen György Kardiológiai Intézettől kaptam felkérést egy szívbeteg kisgyerekeknek készülő történet illusztrálására. A szöveget egy édesanya és a klinika egy önkéntese írta, én a rajzokat készítettem. Nagyon jók a visszajelzések, épp most dolgozunk a folytatáson, a következő köteten.


2011-ben kaptam a következő felkérést a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika orvosaiból alakult Őrzők Alapítványtól, daganatos és leukémiás gyerekeknek készülő könyvben való részvételre. Ez a könyv az utóbbi éveim legszebb, legmélyebb munkája. Sokat tanultam belőle, emberileg, lelkileg és rajzilag nagy kihívás és komoly feladat volt számomra. A kötet alapötlete egy érintett édesanyától származik, aki végigjárta ezt az utat saját gyermekével. Az Ő anyai helytállása példamutató, mesébe szőve mutatja meg, hogyan lehet a legnagyobb fájdalmak között is derűs segítséget nyújtani a kisgyermeknek, és hogy mire képes az anyai szeretet. A könyv fogadtatása egyöntetűen jó, hamarosan idegen nyelven is megjelenik, nekem az a legnagyobb öröm, ha ez a kötet segítséget tud hozni azoknak a családoknak, akik ezt a rendkívül nehéz utat járják.



S.A.: Az Őrangyal meséiben fogyatékos, speciális igényű gyermekek mindennapjait ismerhetjük meg a történeteken keresztül. Megismerhetjük Samut, a kerekesszékes kisfiút; Lilit, a vak kislányt; Misit, aki hallássérültként éli mindennapjait és végül, de nem utolsó sorban Violát. Volt segítsége ezeknek a témáknak a feldolgozásában? Hogyan élte meg az alkotói folyamatot, a gyermekeit és az Önt körülvevő környezetből volt lehetősége ihletet meríteni?


B.E.: A könyvet egymagam írtam és rajzoltam, az ihletet azokból a közösségekből merítettem, ahol rendszeresen tartok gyermekprogramot. Amikor a kézirattal elkészültem, elküldtem nyolc gyógypedagógusnak, és kikértem a véleményüket. Ezeket a szakembereket részben személyesen is ismertem, mert korábban tartottam mesevetítést intézményükben (pl. Pető Intézet, vagy a SOFI, Vakok Intézete), illetve volt, akit azért választottam lektorul, mert olvastam könyveiket, munkáikat, és magam is sokat tanultam ezekből. A gyógypedagógusok elolvasták a kéziratot, és megírták észrevételeiket, hasznos tanácsokat adtak, amiket mind hálásan megfogadtam. Meglátásaikkal sokkal kerekebb, átfogóbb lett a kötet. Részben szakmai tanácsaik voltak, részben sokéves tapasztalatukból adódó egyéb észrevételek.Például bizonyos szavak helyett jobb, találóbb kifejezést javasoltak olykor.


A könyv a Máltai Szeretetszolgálat kiadásában jelenik meg hamarosan, akik méltó képviselői az elfogadás témájának.



S.A.: Ezekben a mesékben az elfogadásról, együttélésről, az egymást segítésről is benyomást gyűjthetnek a gyermekek (meg persze mi, felnőttek). Az integrációról, mint nevelési formáról mi a véleménye?


B.E.: Több olyan közösségben jártam már, ahol együtt nevelkednek sajátos nevelési igényű gyermekek ép társaikkal. Én úgy látom, hogy ez jó hatással van mindkét irányban, a többségi társadalom sokat tanulhat ebben a helyzetben. A gyerekek könnyen és gond nélkül hozzászoknak, hogy fogyatékkal élő, vagy sérült társukat segítsék, támogassák, szeretettel befogadják, Ő pedig barátokra, támaszra lel. A gyógypedagógusok munkája egy ilyen csoportban minden elismerést megérdemel.






S.A.: Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok visszajelzést és köszönőlevelet kap mesekönyvei kapcsán. Melyikre a legbüszkébb?


B.E.: A jó szónak szívből örülök, felemelő érzés azzal szembesülni, hogy a meséim örömöt hoznak a családok életébe. Minden kedves levelet nagy becsben tartok, egy-egy ilyen levél olyan nekem, mint egy mozgatórugó, éltető erő.


A legutóbbi Bogyó és Babóca könyv főszereplője egy néma tündérke, akit nagy szeretettel fogadnak a szereplők, és segítenek rajta. A kötet megjelenése után több nagyothalló kisgyermeket nevelő családtól kaptam hálás levelet, nagyon jól esett.



S.A.: Olvastam a weboldalán, hogy rendszeresen tart meseprogramokat. Mesélne erről is egy picit?


B.E.: A könyvtári és egyéb nyilvános gyerekprogramok mellett pályám eleje óta rendszeresen tartok mesevetítést zárt közösségekben, sajátos igényű gyermekcsoportokban: autista kisgyerekek óvodájában, a Down Egyesület játszóházában, értelmileg akadályozott gyerekek körében, és különböző fejlődési zavarral született kisgyerekek csoportjaiban. Minden ilyen találkozó szép élmény nekem, olyan érzelmi töltetet kapok ilyenkor a kis hallgatóságtól, amit megfogalmazni is nehéz. Ezt a végtelen szeretetet, ami ilyenkor felém árad, mind beleszőttem az Őrangyal kötetbe.


Ezeket a meseprogramokat épp úgy építem fel, mint bármelyik nyilvános könyvtári vagy egyéb programomat. Nem teszek különbséget, ugyanazokat a meséket mondom el, de talán egy kicsit nagyobb gonddal, türelmesebben, figyelmesebben. Mint egy kertész, aki a kicsi, sérülékeny virágjára nagyobb gonddal vigyáz.



S.A.: Végezetül engedje meg, hogy megkérdezzem, min dolgozik éppen?


B.E.: Ez egy tevékeny időszak számomra, több különböző könyvön is dolgozom. Készül egy szép, nagy foglalkoztatókönyv a Bogyó és Babóca sorozathoz, temérdek feladattal, nagyon élveztem ennek minden rajzát. Tíz új mese is lesz benne, mert idén tíz éves a sorozat.


Dolgozom egy építészeti könyvön is, ez már a nagyobb korosztálynak szól majd, tusrajzos technikával illusztrálom. Az építészet nem csak eredeti szakmám, de komoly kapaszkodó is számomra, szinte minden könyvembe beleépítem ilyen vagy olyan módon.


Tervezek egy zenei témájú könyvet is, a legkisebbeknek. Nagy rajongója vagyok Kodály és Bartók munkásságának. Bartók igazi mestere a zenei feszültségnek, nem csak egyes hangokat, hanem egész dallamokat késleltetett, páratlan, szikrázó zenei disszonanciát volt képes kelteni, amit mesteri feloldás követ. Kodály műveiben az elemi erővel felcsendülő hangzatokat szeretem, kórusműveiből az Angyalok és Pásztorok a kedvencem, illetve az Esti dal. Különösen kedvelem népi ihletésű darabjait is, például a Marosszéki táncokat.

kisgyermekfejlesztes.hu © 2012 ICT Európa Compass Kft | Impresszum | Szerzői jogok | Adatvédelem