témák
nem vagy egyedül
Beszélgetés Rumini megálmodójával, Berg Judittal


Tudtátok, hogy Ruminit, a kisegeret egy családi nyaraláson találta ki a szerzője? És azt, hogy a Cipelő cicák mesesorozat szereplői előbb léteztek, mint maguk a mesék? Ezúttal egy különösen kedves, személyes történetekkel teli beszélgetést olvashattok, melynek főszereplője a 2011-ben József Attila-díjjal is kitüntetett Berg Judit, fogadjátok szeretettel!



Somogyi Anita (Kisgyermekfejlesztes.hu): Bár honlapunk elsősorban az óvodáskorú kisgyermekekkel kapcsolatos tudnivalókkal foglalkozik, muszáj mégis elsőként a híres-neves Rumini-sorozatról kérdeznem Önt. Hogy indult el útjára ez a minden lében kanál kisegér, aki direkt keresi a veszélyt és izgalmakat?


Berg Judit: Ruminit egy családi nyaraláson találtam ki az akkor még óvodás nagylányomnak, Lilunak. Akkor mindketten annyira megszerettük, hogy Lilu utána több mint egy évig minden este „ruminizni” akart. Az első regény megírásának a gondolata azért pattant ki a fejemből, mert belefáradtam, hogy miden este nyúzottan, kimerülten újabb részt kellett kigondolnom. Azt gondoltam, ha napközben leírok néhány kalandot, a végén nekem is könnyebbség lesz, hogy a végeredményt csak fel kell olvasnom. Így készült el az első regény titokban, nagy izgalmak közepette, karácsonyi ajándéknak. Rumini egyébként azért lett ilyen izgága, kalandvágyó, minden lében kanál csibész, mert Lilu akkoriban a megfelelni vágyás és „jókislányság” mintaképe volt. Éreztem rajta a vágyat, hogy néha ő is rosszalkodjon, de valami belső gát ezt nem engedte szabadjára. Azt gondoltam, hogy olyan hőst teremtek neki, akivel azonosulva ő is felszabadultan kalandozhat, hághat át szabályokat, miközben mégis egy nagyon stabil, szereteten és barátságon alapuló világrendbe kapaszkodhat.

 

 

 

 

S.A.: 2007-ben ezért a mese-kalandregényért megkapta az Év Gyermekkönyve díjat, majd 2011-ben József Attila-díjjal is kitüntették. Mit adtak ezek a fantasztikus elismerések, mik segítenek Önnek az újabb és újabb mesegondolatok felszínre hozásában?



B.J.: A szakmai elismerések nagyon fontos visszajelzések számomra, büszkeséggel töltenek el, és kívülről is igazolják, amit én belülről jó útnak érzek. Ennek ellenére a legnagyobb erőt az olvasóimtól kapom: azt a rengeteg kedvességet, odafigyelést, rajongást, levelet, apró ajándékot, amivel folyamatosan elhalmoznak, semmilyen díj nem tudja felülmúlni.

 

 

S.A.: Rátérvén az óvodások meséire: a Panka és Csiribí-sorozat mesekönyvek szereplői a kis erdőlakók, akiknek kalandjait most már öt kötetben ismerhetik meg a picik. Mesélne egy picit erről a sorozatról, mely már egy kiegészítő óvodai prevenciós programot is életre hozott?



B.J.: Panka és Csiribí erdei tündérek, jó barátok, gyerekek. Azért hangsúlyozom ezt a három jellemzőjüket, mert a mesékben is ezek a tulajdonságaik alakítják a történeteket. Bár Panka eleinte nem tud repülni, de minden egyéb szempontból igazi tündér: hangszereivel alakítja az időjárást, szívén viseli az erődlakók sorsát, énekétől szebben nyílnak a virágok. Csiribí – miközben igazi kisfiúként benne van minden új játékban, csínyben – az erdő ezermestere. A virágmentő levelibékáknak mentőautót épít, megjavítja a zsémbes szarvasbogár bácsi motoros hókotróját vagy olyan hangszert készít, amin a bánatos tűzokádó sárkány is képes játszani. Amellett, hogy kimondottan vidám és szép meséket akartam írni, nagyon fontos számomra, hogy minden mesében legyen meglepő elem, szokatlan fordulat, vagyis sose legyenek a történetek kiszámíthatóak. Minden kötetben hat mesét találnak az olvasók, amelyek egy központi téma köré csoportosulnak, talán ezért is tud a sorozat jól illeszkedni az óvodai feldolgozás menetébe. Az öt kötet témája: időjárás, járművek, mesterségek, ünnepek és hangszerek.

 

 

S.A.: Szintén óvodáskorú gyermekeknek ajánlja a Hisztimeséket, melynek ötletét személyes élmények ihlették, hiszen négy gyermek édesanyja. :) A mindennapokban beveti ezeket a kedves kis történeteket? Mit tapasztal, milyen hatással van gyermekeire ez a néhány kedves kis történet?



B.J.: Az én gyerekeim már kinőttek a Hisztimesékből, Lilu lányom, aki ihletője volt ennek a legelső kötetemnek, már tizenöt éves, de a kisfiam is iskolába megy ősszel. A mesék azonban a mai napig működnek, talán azért, mert tényleg a legnagyobb szükség idején, Lilu kezelhetetlen kiskori hisztijeinek csillapítására találtam ki őket. Akkoriban nehéz volt az életünk, ketten maradtunk a kislányommal, és ő a világgal szembeni minden szomorúságát, értetlenségét és bizonytalanságát őrült hisztikben vezette le. Számomra a túlélés egyedüli formája az volt, hogy meséltem neki, mert semmi mással nem tudott, nem tudtunk úrrá lenni a hisztiken. Ezeken a kedves, rövid történeteken valahogy átsüt a kétségbeesett vágy, hogy túléljük ezt a nehéz időszakot. És az a belső őszinteség és útkeresés a mai napig annyira erősen érezhető a szövegeken, hogy folyamatosan kapom a köszönő leveleket azoktól a szülőktől, akiknek szintén segítenek a meséim saját hisztis gyerekük megszelídítésében.

 

 

S.A.: Hét kötet alkotja a Maszatos meséket, melyek már ki is törtek a mesék világából, hiszen önálló weboldallal (www.maszat.pagony.hu), letölthető okostelefon-alkalmazással, internetes játékokkal, társasjátékkal és letölthető ujjbábokkal igazán komplex élményt nyújtanak a gyermekeknek. Ki ez a kis Maszat és Hóchóc, mit tudhatunk róluk?



B.J.: Amikor Vilmos fiam néhány éves lett, olyan mesét kerestem neki, ami az életkorának megfelelő, az őt érintő kérdésekről (pl. játszás, utazás, alvás, betegség, barátság, irigykedés stb.) szól, nem gügyögve, édeskésen, inkább humorral, és lehetőleg sok munkagéppel. Ilyen mesét nem találtam, gyakorlatilag csak Boribon történetei voltak ínyemre valók, igaz, azokban nincsenek munkagépek. Ezért vállaltam, hogy én magam írok olyan könyvet, amit megfelelőnek gondolok. A Pagony ebben nagyon támogatott, de segítségemre volt Marék Veronika is, akivel konzultáltam a sorozat tervezése idején, és nagyon jó észrevételekkel, tanácsokkal segítette az indulást. A történet megírásakor figyeltem arra is, hogy az alapvetően fiús helyszíneken kislány szereplője is legyen a történeteknek, így ne egy „fiúmese” szülessen, hanem olyan sorozat, amit minden kisgyerek sajátjának érezhet.

 

 

S.A.: Agócs Írisz az illusztrátora a Cipelő Cicák meséinek is (ahogyan a Maszat-meséknek is), melynek a jellegzetes, agócsíriszes rajzokon kívül a nagy betűs szedése is a sajátossága. Mesélne arról, hogyan született meg ezeknek a felnőttek számára csak kis cicáknak látott, azonban a gyerekek számára különleges tulajdonságokkal felruházott szereplőknek a karaktere?


B.J.: A Cipelő cicák is egy itthoni mesefolyamból születtek, itt viszont előbb voltak meg maguk a cicák, akiket textilműves barátnőmtől, Várnai Zsuzsától kaptunk, és csak később szövődött köréjük a mese. A lényeg, hogy cicák varázserővel bírnak, de ez csupán a gyerekek előtt nyilvánul meg. A kisebb-nagyobb trükkök és csodák a mindennapi életet színesítik, vidámítják, vagy teszik éppen teljesen kaotikussá. A weblapomon (www.bergjudit.hu) nagyon sok minden kiderül a történet születéséről, a cicákról, sőt még arról is, hogyan lehet saját Cipelő cicát készíteni.

 

 

 

  

S.A.: Végezetül egy személyes kérdést is megengedne? Gyermekeinek melyik mesehőse a kedvence? :)


B.J.: Mivel a kisfiam most nőtt bele a Ruminibe, az utóbbi hónapokban teljes Rumini-lázban ég, én pedig türelmesen olvasom fel neki a soron következő köteteket. Úgy látom, hogy Rumini mellett Galléros Fecó a fő kedvenc. De nagyon szereti a Lengemesék szereplőit is, ahol a főszereplő, zöldhajú, vagány lengefiú, Füttyös Vilkó, tőle kapta a nevét.

 

 

 

Judit műveivel, mesekönyveivel és sok-sok hasznos információval az írónő személyes honlapján, a www.bergjudit.hu oldalon is megismerkedhettek, böngésszétek kedvetekre!

kisgyermekfejlesztes.hu © 2012 ICT Európa Compass Kft | Impresszum | Szerzői jogok | Adatvédelem