témák
nem vagy egyedül
Interjú Loványi Eszterrel


Nagyon szeretem a segítő mesekönyveket, hiszen egyrészt támogatják az eltérő nevelési igényű gyermekeket nehézségeikben, másrészt pedig megismertetnek bennünket egy olyan világgal, melyet egészségesként talán csak kívülről ismerünk. Örök igazság, hogy minél hamarabb találkoznak gyermekeink eltérő nevelési igényű társaikkal, annál természetesebb lesz számukra, hogy ahogy a természet, úgy a benne lakó emberek is sokszínűek. Ezzel a felismeréssel pedig megőrizhetjük és átmenthetjük nyitott és toleráns szemléletüket felnőtt korukra is.


Tavaly jelent meg az érzékenyítő mesekönyvek palettáján egy új gyermekkönyv, Kuku és barátai – Ismerjük meg közösen a segítőkutyák világát! címmel. A könyv szerzőjével, Loványi Eszterrel beszélgettem a napokban, fogadjátok szeretettel az interjút!

 


Somogyi Anita, Kisgyermekfejlesztes.hu: Eszter, 2015-ben jelent meg Kuku és barátai címmel az a segítő mesekönyv, mely Kuku, a segítőkutya szemszögével nyújt betekintést a vakvezető-, hallás-, mozgássérült-segítő, autistasegítő és terápiás kutyák világába, és fogyatékossággal élő gazdáik mindennapjaiba. Mesélne nekünk egy kicsit a mesekönyv felépítéséről? 

 

 

Loványi Eszter: A Kuku és barátai mesekönyv elsősorban kisgyermekek számára készült, igaz történetek alapján. A 44 oldalas, vidám illusztrációkkal teli, ismeretterjesztő mesét tartalmazó kiadvány célja segítőkutyák világának illetve fogyatékossággal élő gazdáik mindennapjainak megismertetése az érdeklődőkkel – Kuku, a hallássérült-segítőkutya szemszögéből. (Jómagam is hallássérülten születtem.  Kuku az én életemet könnyíti meg a hangok és zajok jelzésével, főleg amikor nem viselem a hallókészüléket, például éjszaka.) Szóval, a mesekönyv, a gyermekek nyelvén, sok mindenbe nyújt bepillantást a kutya-gazda párosok történetein keresztül. Például: miben különböznek, és miben egyeznek a fogyatékosságtípusok; milyen segédeszközöket használunk, a segítőkutyák hogyan könnyítik meg az életünket és milyen aktív tevékenységekkel tölthetik a gazdák a szabadidejüket a segítőkutyákkal együtt (például „kutyás” parasportok). Olvashatunk arról is, hogy hogyan zajlik a segítőkutya-képzés és milyen vizsgával zárul, illetve a segítőkutyákat milyen jogok illetik meg a gazdájukkal együtt.

Reményeim szerint a mesekönyven keresztül azt a fontos üzenetet is sikerül átadni, hogy a fogyatékosságaink ellenére a többiekkel együtt, közös világban, társadalomban élünk.

 

 

S.A.: Mikor és miért döntött úgy, hogy megírja a mesekönyvet?


L.E.: Az óvodákban, általános és középiskolákban illetve munkahelyeken tartott szemléletformáló programokon és a mindennapok során is azt figyeltük meg, hogy az óvodás és kisiskolás gyermekek még nagyon nyitottak, természetesként kezelik a sokféleséget. Ezek az évek (különösen az óvodáskor) ebből a szempontból is rendkívül értékesek, hiszen ekkor még könnyebben elfogadják a másságot. Sokat gondolkoztam, hogyan tudnánk elérni ezt a korosztályt, és a mesekönyv tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Nagy örömömre a Kuku és barátai mesekönyv eljutott már óvodákba, többségi és speciális iskolákba, farsangi- illetve mikulásrendezvényekre, gyermekkórházba. Családtagok és az illetékes szakemberek is pozitív tapasztalatokról számoltak be. Olyan visszajelzések is érkeztek, hogy a mesekönyvben található történetek példát mutathatnak és erőt adhatnak az érintett sorstársak számára is, hiszen minden szereplő – különböző típusú és mértékű fogyatékossággal – teljes, boldog életet él.

 


S.A.: Fontos mérföldkőhöz érkezett néhány napja a könyvet publikáló szervezet, a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület. Egy közösségi gyűjtésnek köszönhetően ugyanis összegyűlt az az összeg, mely lehetővé teszi, hogy a Kuku és barátai hangoskönyvként látássérült gyermekek számára ingyenesen legyen elérhető. Fantasztikus érzés megtapasztalni a társadalmi összefogás erejét, ugye?

 

 

L.E.: Igen, ez nagyszerű érzés, hogy ennyien tartották fontosnak és támogatták ezt az ügyet! A közelmúltban több gyengénlátó illetve vak ismerősöm keresett meg, hogy szívesen megismerné a mesekönyvet. Ez csak megerősítette azt az elhatározásomat, hogy akadálymentesítsem a Kuku és barátai könyvet látássérült gyerekek számára is, így hosszas előkészítés után 2016 nyarán végre megkezdhettük az audionarrált változat elkészítését. Ez nagy öröm számomra, hiszen hallássérülésemből adódóan sokszor tapasztaltam, hogy az infokommunikációs akadálymentesítés mennyire megkönnyítheti a mindennapokban az önálló tájékozódást. Remélem, hogy ez a kezdeményezés is hozzájárulhat ahhoz, hogy felhívja a figyelmet ennek a jelentőségére, hiszen a képek leírása látássérülteknek vagy hallássérülteknek a filmek feliratozása ugyanolyan fontos, mint a mozgássérült sorstársainknak a fizikai akadálymentesítés (pl. rámpa). A hanganyagban nem csupán a mese szövege hallgatható, hanem az audionarrátor azt is elmeséli, hogy mi látható az illusztrációkon, vagyis a rajzok az ő hangján életre kelnek.

A hangoskönyv hamarosan elkészül, és már szervezzük azt is, hogyan tudnánk a célcsoport számára is különlegesebbé tenni ezt az alkalmat. Terápiás kutyás foglalkozással összekötött meseolvasást tartunk olyan intézményben, ahova látássérült gyerekek járnak. Izgatottan várom, hogy mit szólnak majd a vak és gyengénlátó gyerekek a hangos könyvhöz!

 

 

S.A.: Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Kuku, a hallássérült-segítő kutya, az Ön hűséges társa. :) Mihez hasonlítható egy segítő kutya és a gazdája között fennálló kapcsolat? Hogyan támogatja hallássérült gazdáját a mindennapokban Kuku?


L.E.: Kuku valóban rengeteget jelent nekem. Mellette biztonságban érzem magam, tudom, hogy mindig figyelmeztet, ha fontos esemény történik, például valaki csenget vagy kopog, szól a telefon, a riasztó vagy a vekker. Maximálisan megbízom benne. Tudom, hogy ha ő nyugodt, akkor nekem sincs aggodalomra okom, mert nincs baj. A biztonságérzetemmel együtt a magabiztosságom és az önbizalmam is nőtt: Kuku segítségével önállóbb lettem. Akkor se érzem magam egyedül, amikor csak kettesben vagyok vele, hiszen Kuku szinte egy nagy baráti társaság vidám hangulatát is képes pótolni. Ő teljesen elfogad olyannak, amilyen vagyok, mindig nagyon szeret.

Kukuról gondoskodnom kell, nagy szüksége van rám, én is felelősséget érzek iránta. Mellette egyáltalán nem érzem magam kiszolgáltatottnak, mert „szimbolikusan” viszonozom az önzetlen segítségét, hiszen ő is sok törődést és foglalkozást igényel.

Kuku által nagyon sok érdekes emberrel ismerkedtem meg. Például az Egyesületben vagy a kutyasuliban sok olyan ebtulajdonossal találkoztam, akiknek hasonló hobbijuk van, mint nekem. Sokat szoktunk együtt sétálni és levelezni. Ha problémám van, nyugodt szívvel kérek segítséget más gazditól vagy a kiképzőktől is.

Amikor idegenekkel beszélgetek, nem a hallássérülésemen van a hangsúly, már nincsenek zavarban az emberek, át tudják hidalni a kommunikációs nehézségeket, hiszen máris van egy közös témánk: a kutya. Kuku nélkül többször kerültem olyan szituációba, hogy a halló személyeket annyira váratlanul érte a „furcsa” kiejtésem, hogy amikor megszólaltam (pl. egy utcanevet kerestem), csak elfordultak és otthagytak. Amikor segítőkutyával voltam, ilyen szinte sose fordult elő velem. Még ha zavarba is jöttek, leguggoltak és egy ideig simogatták Kukut, miután átgondolták az eseményeket, felálltak és újra kezdtük a beszélgetést. Kukunak köszönhetem, hogy belecsöppentem a segítőkutyák világába, és blogot vezetek a kalandjainkról (www.kuku.segitokutya.net). Együtt járunk óvodába, iskolákba és munkahelyekre szemléletformáló programokat tartani. Az egyesületi önkéntes munkához is tulajdonképpen ő vezetett el, a közösen átélt élményeknek hatására alakítottuk az Egyesület hallássérült-segítőkutya programját, és az a megtiszteltetést ért, hogy én koordinálhatom ezt a területet, az érzékenyítő tréningekkel együtt.

 

 

S.A.: Kuku nemrég társat kapott. Mák, Az egyéves kutya - aki még kétlaki életet él, hiszen hol kiképzőjénél okosodik, hol pedig Önöknél vendégeskedik - hamarosan szintén hallássegítő kutya lesz, év végén fog végérvényesen Önökhöz költözni. Milyen a kutyák kapcsolata, hogy fogadták egymást?

 

L.E.: Eleinte nehezebb volt, mert Kuku érdekesen állt hozzá Mákhoz, de most már teljesen felhőtlen a kapcsolatuk. A viszonyuk az elején talán a környezettől függött a leginkább. Sokan (ismeretlen emberek is) hajlamosak voltak sajnálni Kukut, hogy Mák felbukkant az életünkben. Ezt Kuku megérezte, és akkor megrémült. Mák is elkezdett stresszelni ekkor, mert ő nagyon szeretne megfelelni ezeknek az embereknek, Kukunak és persze főleg nekem. Amikor hármasban vagyunk, illetve olyan társaságban, ahol maximálisan elfogadják Mák jelenlétét, Kuku is nyugodt. Ekkor Kuku is csak a jó oldalt látja ebben a helyzetben, játszótársként tekint Mákra. Mákot azért is kezdtük el kiképezni, hogy Kuku dolgát megkönnyítse, hiszen 9,5 éves korára egyre gyakrabban fárad el a munkájában. Attól még, hogy Mák is a kutyám lett, aktív és vidám nyugdíjas évek várnak Kukura.

 

 

S.A.: Visszatérve a mesekönyvre, van további terve, várható esetleg folytatás, vagy újabb kiadvány megjelenése?


L.E.: Ezt sokan szokták kérdezni. Mindig nagyon jól esik az érdeklődés, de még nem mertem senkit olyan ígérettel bíztatni, amit nem biztos, hogy be tudok tartani a közeljövőben. Még előttem áll a doktori disszertációm megírása is – az oktatói-kutatói állásom mellett Doktori Iskola hallgatója vagyok.

 

 

S.A.: Végezetül egy technikai kérdés: hol tudják megvásárolni az érdeklődők a mesekönyvet?


L.E.: Nagy örömömre a Kuku és barátai mesekönyv kapható már üzletekben, illetve a könyv honlapján keresztül is megvásárolható. A weboldalunkon keresztül rendelt könyvek után a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület támogatásban részesül, amit a segítőkutyák képzésére fordítunk.

 

kisgyermekfejlesztes.hu © 2012 ICT Európa Compass Kft | Impresszum | Szerzői jogok | Adatvédelem